Balogh Elemér honlapja

 


OLVASÓLÁMPA


Balogh Elemér az almádi Öreghegyen


Hogy nyaralója van az Öreghegyen, régóta tudom, de hogy városkánk állandó lakosa, s pláne hogy Almádit érezze a világon a számára legfontosabb helynek, ki gondolta volna?! Veszprémben él – csinos, a két keze munkájával gondozott családi villában az Erzsébet-ligetben -, élete jó részét a megyeszékhelyen töltötte újságíróként. Vagy másfél évtizedet a Pap János nevével fémjelzett veszprémi rémkorszakban száműzöttként Pesten és Szolnokon kínlódott és alkotott végig; ennek az időszakának a terméke a Csíksomlyói passió, amelyet félezerszer adott elő a Nemzeti Színház s amely könyv alakban nemrég második kiadásban is megjelenhetett. („Véletlenül” a világsikert arató színpadi mű rendezője, Kerényi Imre is almádi polgár, s a Passió Varsótól Rómáig, Le Havre-tól Szófiáig külhonban is sikert sikerre halmozott.)
-   Almádi a második szülőföldem, Almádit fogadott szülőföldemnek tartom! A
magyar Felvidékről elüldözték a családomat. 1938-ban születtem, a Nyitra melletti Nagycétényben éltem nyolcéves koromig. 1946-ban, amikor sokakat a Szudéta-vidékre, másokat Magyarországra hurcoltak, mi elmenekültünk. Megszüntették a magyar iskolát, apám, anyám tanító volt, lehetetlenné tették őket, elmenekültek. Akkor már hatan voltunk testvérek, később, itt Veszprémben, még három testvérem született. Én kezdettől fogva Almádit tekintettem szülőhelyemnek.
    Hogy mitől alakult ki benne ez a nagyon erős kötődés Almádihoz? Gyermekként nyaranta ide járt le a (Pap János elvtársék által fölszámolt Veszprém-Alsóörs közti) „vicinális” vonattal fürdeni, később udvarolni: első felesége, Rohonyi Katalin zenetanárnő családjának az Öreghegyen volt háza. 1987-ben Balogh Elemér két gyermekével özvegyen maradt, majd újranősült, Gopcsa Katalin művészettörténészt vette feleségül. Mostanában már kettejük hat gyermekét és öt unokáját is fogadja nyaranta – a népes család további hozzátartozóival együtt – az örökségként szerzett öreghegyi otthon.
    Micsoda élet volt a régi Almádiban! – magyarázza Balogh Elemér.  Se rendes út, se víz nem volt, az öreghegyi vasútállomásra jártak le ivóvízért, de mindez a legkevésbé zavarhatta az akkori almádi ifjúságot. Most nyaranta érezhet hasonló boldogságot, amikor megjelenik a család és megtölti élettel nyaralójukat. Ősztől tavaszig az övé a ház: írógép, számítógép, könyvek, jegyzetek a dolgozószobájában, készülhet az új regény, az új színdarab, az új elbeszélés.
-   Almádiban állandó lakos lettem, és amikor tehetem, itt vagyok. Veszprémben
rossz időben húzom meg magam, meg amikor a munkám oda köt. Nyáron családi találkozóhely a házunk, gyermekekkel telik meg a porta, velük élek és nagyon jól érzem magam! Augusztus végén elcsöndesedik a vidék, olyan csönd van!... Itt tudok gondolkodni, írni. Gyönyörű a rálátás a Balatonra; az életem gyakran azzal telik, hogy kiülők a diófa alá, vagy a lugasba, és nézem a végtelenbe vesző túlsó partot.
    Büszke a kertre, ahol minden gyümölcsfát ő ültetett, s arra, hogy kemény munkával maga rakta a porta 25 méter hosszú kőfalát. Úgyhogy amikor kiül a fák alá, jó gazdához illő módon van mit szemrevételeznie.
    Balogh Elemér eddigi művei: Ússzatok, halacskák (regény, 1975), Szépségverseny (regény, 1980), Csíksomlyói passió (dráma, társszerző - rendezőként - Kerényi Imre, 1982, 2004), Kutyakomédia (regény, 1989), Sógorom harminchárom rémisztő álma (regény, 1991), A semmi farka (regény, 1996). Ezután született az öreghegyi írói műhelyben állatmesékből álló elbeszélés-sorozata, amely korunk s a balatoni-bakonyi világ furcsa emberi megnyilvánulásait pellengérezi ki a szerzőre jellemző szelíd csúfondárossággal.
    …Ide jutottunk? – merenghetett az ember, amikor Almádiban bemutatta a kézműves kötetet. Balogh Elemér, a Csíksomlyói passió című világsikerű dráma szerzője, több kötetes író arra kényszerült, hogy maga szedje, nyomja, ragassza, vágja könyvbe az írásait? A rátóti királytalálkozó című, „vidéki állatmesék” (2005) alcímével a műfajt is eláruló könyvecske nem akármilyen kézműves munka lett: a tízegynéhány példány remekmű nemcsak tartalma, a külleme, könyvművészeti értékű megjelenése miatt is. Persze „Balogh Elemér megteheti”: az ötvenhatos forradalom leverése után viselt dolgai miatt eltávolították a pesti egyetemről, s bár első munkakönyvi bejegyzése szerint „hivatalsegéd helyettes”-ként kezdte a Kádár-korszakbeli civil életet, volt rakodómunkás, kocsikísérő, hosszabb időt töltött a veszprémi nyomdában korrektorként. Jól hasznosította száműzetését: elleste a könyvkészítés minden csínját-bínját, bizonyítja e munkája, amely már-már földalatti, hisz „ráadásul” a veszprémi háza pincéjében berendezett műhelyben tervezte meg, rakta egybe a köteteket.
Nem sajnáltatta magát az író, mert gyorsan hozzátette, hogy a 86 oldalas csinos kis könyv, amely 15 állatmesét tartalmaz, barátai támogatásával hivatásos nyomdai kivitelben is napvilágot lát; s ez időközben megtörtént. A könyvet (a munka mindkét változatát) Bognár Zoltán almádi-veszprémi grafikusművész (1924-1992) gyönyörű linómetszetei szemléltetik annak köszönhetően, hogy az özvegy az író rendelkezésére bocsátotta a műveket.  
Annyit talán még le kell írni e könyv születésének körülményeiről: amikor megtudták a megjelentetését támogatók, miről, kikről (korunk miféle hőseiről!) szól a beszélyfüzér, kérték, támogathassák név nélkül a kötet kiadását… S biza így is csak köszönet járhat nekik.
    Mondhatni, itt tartunk.
    Az állatmeséket a tanulságok Heltai Gáspár modorában írt, régies magyar nyelven fogalmazott összegzésével zárta Balogh Elemér. S hogy kik is az állatmesék hősei? Természetesen a megnevezett állatok helyett mi magunk. Mint az író fogalmaz előszavában: „Az állat ugyanis soha nem erkölcstelen, soha nem öntelt, soha nem álnok, soha nem piperkőc, soha nem kapzsi, soha nem henceg, soha nem lopja a napot és soha nem kegyetlen”. A remeteként az almádi Öreghegyen élő író meséi egyenként már megjelentek, s ahogy az lenni szokott, mindannyiszor akadt olyan környékbeli olvasó, aki magára vette s kellőképpen megsértődött. Amin nincs mit csodálkozni, hiszen találóak, pontosak a gyarlóságainkat kipellengérező történetek.
    „Magyar kéziratok” – áll az író által készített kézműves köteten. Reménykedjünk, hátha nem ez a sors vár a többi magyar kéziratra. Mert hát nem túl sok tollforgató képes (miután az erre hivatottak cserbenhagyják az írásművészetet) nyomdász szaktudásával és ügyességével könyvet gyártani. Hogy rákerült a „Magyar kéziratok” megnevezés a nyomdai változatra is, már csak (?) játék…
    Jellemző legújabb munkájának a sorsa is. 1956 ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-án átvehette a Németh László Alapítvány regénypályázatának fődíját A tanár úr című művéért. A regényben saját pesti ötvenhatos egyetemista élményeit dolgozza föl, a főhőst az 1958 januárjában kivégzett Brusznyai Árpádról, volt veszprémi gimnáziumi osztályfőnökéről mintázta. S bár a szakmabeliek és a politikusok nem egyszer említik, hogy túl kevés az ötvenhatos irodalom, véletlenül sem tolakodtak a sikerkönyvre (némi pénzügyi hasznocskára) áhítozó kiadói vállalkozások a kitűnő munkáért. Hogy – már megint – mégiscsak jól végződjék a dolog: a 2007-es könyvhétre kiadta a Kráter…
    Balogh Elemért két (fa-, bokor-, szőlő-) metszés közt találom öreghegyi szőlejében, a jó öreg – almádi vöröskőből rakott – pince tövében. Legutóbbi látogatásom óta kiszáradt az egyik fa, gazdája az unokáknak magaslest épített a tetejébe, ahonnan az egész kelet-balatoni tájat belátni. Ahogy vége az iskolának (Pesten, Veszprémben), csodálja a Balogh család legifjabb nemzedéke…
A márciusi nap áprilisban természetes melege már virágba borította a hegyoldalt. Kirobbanó élet a Tó fölött, a Tó körül.
    Az író tudja, az egészből ez ér a legtöbbet.
    A siker, manapság, a hangosaké. Balogh Elemér sok minden volt, hangos sosem. Persze, elmegy tüntetni mindaz ellen, ami ellen a maga fajta tisztességes magyar embernek manapság könnyen támad tüntethetnékje. Kiállításokat nyit – mint például a minap Veszprémben, az Óváros téri galériában (Somogyi Győzőét). Segít a veszprémieknek a Brusznyai-hagyomány ébren tartásában… Mindamellett elsősorban írásaival igyekszik szolgálni. (Az írásai nyomán készült filmmel, színházi előadással.)
    Csak ne fagyassza le a kései fagy… a jövendőt.
    Szétnéz a portán, az Öreghegynek majdnem a legtetején: mit tehet, hogy mielőbb visszatérjen a nekünk való rend a világba.


1 2 3 4

következő
Utolsó frissítés: 2013. február 27.